narancs

megfelezett narancs: ami mindig pont belefröccsen a szemedbe, feltétlen úgy, hogy -bár rövid ideig- de megríkasson, és idiótán szabadkozz, hogy ez most csak egy rohadt narancs miatt van.

a-val.

képszakadás és bámulás a fejből utána nézve; és bánom, hogy nem hagytam, hogy tovább tartson, mert tarthatott volna tovább is, de hagytam, hogy egy kedvesen kacér mosollyal groteszk módon teljes feketeségben (ugyanúgy, mit én voltam, csak ő hosszabban) szép magabiztos mozdulatokkal kiballagjon a nyitva felejtett ajtón. újabb ideál, ami gyomorremegést tudna szülni, aztán űrt hagy maga után.

köpni kell!

http://www.youtube.com/watch?v=t_a1uJvzrY4&feature=share

húszperc

egyik láb felemel, kicsit megroggyan, súlyáthelyezés, letesz, rogyaszt, felemel, áthelyez, letesz, megbotlik.
a másik busznál a kérdezősködős srác, aki minden egyes alkalommal teli vigyorral integet, és én úgy teszek, mintha nem is vettem volna észre.
fent ázott cipőszag, és pontosan háromcentisre vágott, szőkével melírozott hajú negyvenes-ötvenes nénik, akik csak a munkáról meg az időjárásról tudnak beszélni, és mindig van náluk legalább két szatyor, ami mindig tele van tömve.

közben mint akit teljesen hidegen hagy minden, fapofával nézek ki a fejemből, mintha semmi nem történt volna, mert elég csak titokban érzelgősködni.
igen, asszem lent hagytam az összes emberi érzésemet a tömblakás pincéjében.
meg a büszkeségemet. meg a piros öngyújtót.

és asszem semlegesen boldog vagyok. egy darabig.

..

"Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet"

istenemistenem

- Érzel még valami kis valamit..?

- Nem, csak kicsit dübörög a fejemben

(csak a vessző nem jó helyen van, érted?)

óhajsóhaj

az a pirosfűzős bakancs kell, ami szeptember huszonharmadikán ott volt a fürdőben, tele vízzel meg samponnal.