buszos társalgások gyönyöre II.

bele kell törődni: túl sok nagy Ő járkál a földön, és azok is mind böfögnek, finganak, szarnak, menstruálnak és izzadnak egy idő után.

-

post-it reggelre

belehánylak az éjszakába:
ez lesz a legszebb szerelmes vallomás.

miaf

csak úgy kihúz alólam egy lépcsőfokot, és bájosan kinevet, ahogy elképedve pofára esek

aludjmár, aludjmár

aludjmár, aludjmár
pont úgy nem alszom, mint azokban az időkben, amikor tudtam, hogy másnap találka lesz
a pályaudvaron vagy a tízesnél, vagy a korlátnál,
-mindig mindenkinél más a hely
és más az idő is
csak én állok mindig ugyanúgy, és csak én nem tudok aludni előtte.
az a kölyök vagyok most is igazából, aki
elitta a vonatjegye meg a tankönyvei árát a restiben
pedig már épp elhinné, hogy ugyanúgy kinőtt belőle,
mint a sosincsvégékből
meg abból, hogy önbeteljesítő jóslatként éjjelente azt mantrázza, hogy
aludjmár, aludjmár

-

nem tudlak elengedni,
mert boldog vagy

boldog vagy

boldog vagy

- - -

túlságosan is el tudnám képzelni, hogy közösen kávézunk-dohányzunk az ablakban

napi dudorászó

persze szeretek úgy tenni, mintha nem tudnám,
mert ha rákérdeznél, nem volna mit felelnem

doboz

de bosszantó és elkeserítő, hogy más síkon mozognak a zsigerek
-ez nem egy telibekúrt szerelmes film-
vagy a ritmusok ütik egymást, vagy mi
nagyobbak a közök
a közökkel nagyobb vagy te is
-micsoda fizikai képtelenség-
rosszul faragott, rég besüllyedt totem vagy a fejemben
és azzal, hogy nem vagy, csak szebbé és szebbé polírozlak.
nincs göcsört, nincs szálka, és lényegében te sem
csak én meg a szétkoptatott maradványaid
hazudlak lassan,
mert koporsók helyett mindig csak dobozokba teszlek
hogy fogsz így végleg szétoszlani

lélekcafrangocskák

és forognak a lapok a hűtőmágnes-naptáramon
amit máig nem tudom, miért kaptam.
michelangelo dávid-szobra van épp
és ha nem volna elég lehangoló a mindennapok monotonitása
most bármikor, amikor a hűtőhöz érnék, szembetalálom magam dávid márványpöcsével

-

'bazdmeg, pedig még azt sem mondhatom, hogy szeretnélek'

kör

van ez a néma megállapodás
te is tudod, hogy köröket futunk
meg én is
lobognak cafatokban a kis kötődéseink
és néha majdnem találkoznak
majdnem
mert minden akkor kúródik el,
amikor már nem csak majdnemek vannak
körök helyett egyenesek
és hiába a végtelenség, ha csak körben szédülünk

-

először az istent öljük meg,

azután baszunk a múzsával.

aztán persze azt is megöljük.

ja

esősesős

többször gondoltam rá, hogy megváltoztatom a számom,
hogy amikor felhívnál egyszer
majd csak valami barátságtalan, ismeretlen faszi szóljon vissza
talán még le is baszna, hogy miért zaklatod


(de persze nem hívsz)

404

csak

békésen facsarodik beléd a gyomrom.

L

mondtad, hogy eltörtél egy tükröt,
és ez a hetedik év
amióta ismerlek. hagynom kellene,
hogy végre a szilánkokon elvérezz
de ehelyett kiégetjük a sebet,
elkötözzük a karod,
újra rátenyerelhetsz.

-

újra meg újra
más nevek
más cipőméretek
születési évek és hajszín
de csak romlik
erjed
és nem teszek semmit
-mint általában-
minden megismeréssel kicsit kevesebb leszek
ez sem lesz méltóságteljes halál
egy halál sem méltóságteljes
fene abba a nagy idealizmusba
mert az is te vagy, bazdmeg

megijednél

ha rádöbbennél valaha, mennyi meg nem osztott bejegyzés vagy.

happy sunday (monday)

úgy döntöttem, hogy lerajzolom és/vagy megmintázom minden félelmemet és hülye fóbiámat, hátha enyhül a szorongásom.
ennek eredményeképp most egy halom ijesztő kép és szoborkezdemény van a szobámban, huszonegy év óta először félek a sötétben, hangokat vizionálok és égő lámpánál alszom, ha épp sikerül.