-

olyan jó volna lecsapolni ezt a szúrós-savanyú szégyent
meg a visszatérő keserű utóízt

semmipánik

csak morzsolódok lassan, mosolyogva, támasztva a hátad
én lehetnék a megmentőd - gondolnám
ha nem süllyednék.
de csak morzsolódok, amortizálódok és mosolygok
tartsd a hátad, majd foglak, csak ne nézz rám
nem hagyom, hogy leess,
pedig már rég zuhanunk