függ

szeretek végtelenekben és véletlenekben hinni.

a véletleneknél nincsen csodálatosabb.

tábla

matricák az ajtón, fontos dátumok és címszavak, beszélőnevek, koncertes képek, firkák, meg ami itt megmaradt; emlékek, szeretem az emlékeket, szeretem ez emlékezés-érzetet, egyszerűen szeretem tudni, hogy volt. így ez olyan, mintha nem csak egy volt lenne, hanem úgy egyszerre ezernyi lesz is.
lejárt naptár és kislakat. idelakatol. gúzsbaköt. becipzároz.

asset

nem érti, és talán nem is értheti, hogy van, amikor egy Napóleon már nem Napóleon többé.  

kirakó

minden metafora megfejthető, minden szimbólum értelmezhető és minden szinesztézia a bordáimonbelülig nyúlik. minden szó egy kis helyet kapar magának itt. szeretek részleteket érteni az egészekből. szeretem egésszé állítani a részleteket. szeretek elveszni a részletekben, és szeretek görcsösködni azon, hogy nem tudok semmit sem egésszé tenni. szeretem a hiányt, miközben megöl, szétvet meg agyonver. szeretetem a kirakókat addig, ameddig nincsenek teljesen kirakva. szeretem az űröket. szeretem a zűröket. szeretem a közbeneket. szeretem a folyamatokat. a félbenhagyásoka

szám

ijesztő tények a mareggelről.

kilencésfél lépéssel lehet átérni a nagy zebrán. hét sávon. és mindenki rálép a fehérre.
a jelzőlámpa ötvenöt másodpercenként vált zöldre a kereszteződésnél, feltéve ha megnyomod a gombot.
háromszáztíz megakadás volt hét felelés alatt, pontosan hatvanegy perc alatt, amiben nincs benne a tízperces szünet. 7 percig tartott, ameddig elszívtam egy szál cigarettát, és másfél-másfél percig, míg ki- és beértem.
nyolc oldal, pluszmínusz egy vagy kettő egy német téma a tankönyvben. Soha nincs kevesebb szó ötvennél. Ezekből húsznál kevesebb, amit nem tudok amúgyis. Svájc 26 kantonból áll.
Három és félszer hallgatom végig Joan Jett-től az i love rock and rollt, míg a sulitól sebes léptekkel elérek az utca végéig. a mai egy számolgatós nap. (négyszer kérdezték meg, miért nem figyelek rájuk-amikor a számolással voltam elfoglalva- és négyszer nem sikerült válaszolni.)

függ

és szép lassan kihúzzák a konnektorokból a csicsás karácsonyi díszeket, eltűnnek az égősorok amikkel meg akartam fojtani magam és lejár a szaloncukrok szavatossági ideje. szépen lassan megszokom a latyakos havat, a januári esőt, és a beázott cipőszagot. semmi nem ronthatja el a kedvem.

fejbúbig

és olyan nehéz beszélni róla, olyan nehéz szavakba önteni, olyan nehéz a másgondolás olyan nehéz elszakadni percekre is, olyan nehéz, (annyira hűtőmágnesnek érzem magam,)és annyira meg vagyok kavarodva; cseszdmeg, igen, egészen cseszdmeg.