úgysenkimásmintén

kör alakú ablakok a pincéken
hajnali városszagú harmatcseppek
éppen gyilkolnak valakit bent
kint meg nyílnak a falevelek
a barázdákban elnyűttek a tortaszeletek
-mert ünnepelnek.
fekete selymek, hideg abroszok
és tapintásra váró vállak
átkarolt öltözők, törődött ingek
felöklendezik az éjszakákat
amiket sosem akartak látni
-tudtán kívül mindent láttat
minden undort meg minden vágyat-
amiben nem velem, hanem mással
..mer' az érzés az nem foszforeszkál
nyugodtan húzódik csak

minden harmadik gondolatom voltál
most minden másfeledik vagy

indigó

sosem zavart semmi
úgyis csak gondolni lehet a naprendszereket
már beléd vannak kódolva
és engem félrekalibráltál
vagy csak rossz a dosszié, úgy tűnik
kisiklik, aztán elüt egy óvodáscsoportot
-az vagyok én.