kornyika

régen elfelejtett gyerekkori slágereket énekeltem a zuhany alatt, és anyum nemhogy lebaszott volna, hogy felébresztettem a nyivákolásommal, hanem megkérdezte, hogy "mi az, lányom, csak nem szerelmes vagy?" 

sötét

kellett volna még pár slukk
lehet, hogy csak a kinti levegőből, mert most olyan furcsa volt az éjszaka.
nem volt közvilágítás, és nem láttam a csillagokat, mert egybemosódtak, minden nézett rám a sötét utcákról, meg a megállókból, nem volt semmi és senki
és én ezt így szeretem
így egészen otthon érzem magam

(eszembe jutott ez  is, az is. te is.)

piros

terülő tenyerek, elveszett gondolatok, eper-íz, és pirosság, égető pirosság a pupillákban
az ablakban kilenc orchidea virágzik, és délutánonként betűz a nap. betűzi bennem az esszbetűs szót.
tízszer-százszor-százezerszer.
(valahogy így)

..

kiengedett fékek; azt hiszem, nem csak azt hiszem. boldog vagyok.