amnézia

amikor egyszerre remeg, csapkod, repül, földre zuhan, könnybe lábad, csiklandoz, feldob, megnyugtat és végigmegy egy spontán világháború a bőröm alatt.

betrunken

Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket
Nem fognak elkapni minket

paff

annyiszor akarok bocsánatokat kérni (milyen jó, hogy végül legyőzöm a késztetést).

azthiszem

azthiszem, boldog vagyok. azthiszem most vagy indokkal, vagy indoktalanul, de azthiszem, hogy azthiszem.
(..a legkevésbé sem akarom megérteni magam.)

ez a századik dokumentált agymenésem.

függ

egy tiszta percet akarok, amikor nem függök semmitől.
annyira ráfüggök mindenre.
annyira ráfüggök mindenkire.
tudod, ezért kell az az irritáló mértéktartás. a mérték meg én már nagyon nem vagyunk jóban.
rövid futamidejű, gyors, de intenzív függés-sorozat. az vagyok.

narancs

megfelezett narancs: ami mindig pont belefröccsen a szemedbe, feltétlen úgy, hogy -bár rövid ideig- de megríkasson, és idiótán szabadkozz, hogy ez most csak egy rohadt narancs miatt van.

a-val.

képszakadás és bámulás a fejből utána nézve; és bánom, hogy nem hagytam, hogy tovább tartson, mert tarthatott volna tovább is, de hagytam, hogy egy kedvesen kacér mosollyal groteszk módon teljes feketeségben (ugyanúgy, mit én voltam, csak ő hosszabban) szép magabiztos mozdulatokkal kiballagjon a nyitva felejtett ajtón. újabb ideál, ami gyomorremegést tudna szülni, aztán űrt hagy maga után.

köpni kell!

http://www.youtube.com/watch?v=t_a1uJvzrY4&feature=share

húszperc

egyik láb felemel, kicsit megroggyan, súlyáthelyezés, letesz, rogyaszt, felemel, áthelyez, letesz, megbotlik.
a másik busznál a kérdezősködős srác, aki minden egyes alkalommal teli vigyorral integet, és én úgy teszek, mintha nem is vettem volna észre.
fent ázott cipőszag, és pontosan háromcentisre vágott, szőkével melírozott hajú negyvenes-ötvenes nénik, akik csak a munkáról meg az időjárásról tudnak beszélni, és mindig van náluk legalább két szatyor, ami mindig tele van tömve.

közben mint akit teljesen hidegen hagy minden, fapofával nézek ki a fejemből, mintha semmi nem történt volna, mert elég csak titokban érzelgősködni.
igen, asszem lent hagytam az összes emberi érzésemet a tömblakás pincéjében.
meg a büszkeségemet. meg a piros öngyújtót.

és asszem semlegesen boldog vagyok. egy darabig.

..

"Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet"

istenemistenem

- Érzel még valami kis valamit..?

- Nem, csak kicsit dübörög a fejemben

(csak a vessző nem jó helyen van, érted?)

óhajsóhaj

az a pirosfűzős bakancs kell, ami szeptember huszonharmadikán ott volt a fürdőben, tele vízzel meg samponnal.

mikroálom

néha keservesen hosszú az a huszonöt perc szemközt ülve veled a szimplaüléseken; hallom a füledből a kiscsillagot, és felváltva ugrál bennem a megtéphetném meg a megölelném kellemesen ambivalens érzete.

furcsa ez az ésszerű képzelgés.

 (furcsa, hogy a mikroalvásban mennyire ébernek tűnő módon nem tudom megkülönböztetni, hogy mit is akarok.) 

furcsa ez a határozatlan teszetoszaság, 

egyszerűen kiborító, és undorodom tőle, hogy ilyen legyek. 

félek tőle, hogy már ilyen vagyok, 

merténugyepersze nem vagyok ilyen, nagyonnem, és nem akarom, hogy holmi huszonötpercre újra gödrökbe essek, ami még csak nincs is elrejtve klasszikus módon avarral. 

de a füledből csak annyi szól, hogy

"ősszel mindig lemennénk a tengerpartra, 

szlottyos fügét enni a kiégett fű közül, 

akkor, ha én lennék"

pocsolyabüszkeség

a pocsolyákban úszva hazafelé a legszarabb rájönni, hogy igazából mennyi pocsolyaember van, akikbe csak beletocsogok egy kicsit itt-ott a szélébe - merthogy muszáj kerülgetni a sötétben, meg talán ilyenkor ijesztőbb, hogy mibe is léphetek vajon - és egy bájosan eljátszott adok-kapok kölcsönös kedvesség-tocsogás után, miután kellően összevizezett, szépen lassan felszárad, nyomtalanul, én meg ott állok vizesen-sárosan, mint egy idióta, és álbüszkén-szenvtelenül igyekszem szárítgatni magamat, hogy nem, én nem vagyok bevizezhető alkat.

csuk

vannak ablakok, amik az első becsapódáskor szilánkosra törnek, vannak amiket megragasztgatnak, és vannak, amik ólomablakok, mert színesek és szépek, és hiába akarod beszorítani a házadba, csak egy templomban férnek el.
éspersze van az a pillanat, amikor már túlzásnak érzed magadhoz az ólomablakot, és beéred egy sima, modern kockaablakkal, ami igazából semmit nem nyújt, csak amit úgyis muszáj: beengedi neked a fényt, te meg megelégedsz vele.
Egész egyszerű ablakvásár az egész, aminél könnyű hamisítani; tapaszd rá áttetsző színes üvegfestékkel a mondatokat, és én -ha egyszer majd megint nekem világítod át- hidd el, hogy kurvára el fogom majd hinni az összes sort.

sajt

igen, lehet a teszkós bevásárlókocsik tologatása - és a verseny, hogy ki ér oda előbb a sajtospulthoz - lehet, hogy ez is lehet egy jó program.

kirakós

célszerű lenne nem szétverni a az egész ezerötszáz darabos kirakót, ha már felét kiraktad, csak azért, mert rájössz, hogy édibédi játszadozó fókabébiket ábrázol, amiktől már az állatkertben is halálosan rettegtél. célszerű lenne. "demiafasznak legyek célszerű?"

!

a milkacsoki-küldés (főképp, ha az említett csoki majd' félméteres) az udvarlás egyik legcsodálatosabb módja.

kréta

krétával körberajzolni az aszfalton. majd viszontúgy. fagyit enni, és lenyálangzani a ruhát. a fagyit is körberajzolni krétával. műeper ízű nyárváge-fagyi. körberajzolva. fehérrel vagy sárgával. olyan gyerekesen egyszerűen, hogy mutassam, hogy soha nem akarok felnőni.
gyerekesen egyszerűen elfeküdni, és kibújni a felelősségek alól. kavicsokat szórni a másik cipőjébe.
elbaszni a másik vizsgamunkáját. két szál gerberával a kézben, amit a hajléktalan nénitől vettünk meg triplaáron. a gerbera elhervadt. semmi nem tart örökké.
..vagyde. ha körbe van rajzolva krétával.

..

te megrajzolod, én pedig kiszínezem

..

kitisztulni, sematizálódni, egyszerűnek lenni..nem olyan könnyű dolog

páff

a kínos pillanat, amikor kétórányi állás után a könyvtáros kiböki, hogy bocs, de te nem adtad le a tankönyvlistát, így nem hozattak könyveket a nevedre - miközben anyád azzal rágja a fejedet, hogy na, mikor osztják a könyveket? te meg bájosan vigyorogsz, mert tudod, hogy már rég elbasztad azt a húszezrest amit adott, és a legkevésbé sem iskolai célokra.

kínos.

izévalami

új blog, új élet.
úgy döntöttem, áldozok egy blogot arra, hogy leírjak minden összefüggéstelen faszságot
cakkumpakk, összefüggéstelenül.
hejhó, leccgó