furcsa ez az ésszerű képzelgés.
(furcsa, hogy a mikroalvásban mennyire ébernek tűnő módon nem tudom megkülönböztetni, hogy mit is akarok.)
furcsa ez a határozatlan teszetoszaság,
egyszerűen kiborító, és undorodom tőle, hogy ilyen legyek.
félek tőle, hogy már ilyen vagyok,
merténugyepersze nem vagyok ilyen, nagyonnem, és nem akarom, hogy holmi huszonötpercre újra gödrökbe essek, ami még csak nincs is elrejtve klasszikus módon avarral.
de a füledből csak annyi szól, hogy
"ősszel mindig lemennénk a tengerpartra,
szlottyos fügét enni a kiégett fű közül,
akkor, ha én lennék"
