szemjátékok

ezek nem éberálmok, ezek hallucinációk, csak néha túl valósághűek: magamhoz szorítanám hogy ne szaladhasson el, és ne riadjak ki belőle, magamhoz szorítanám, de amikor magamhoz szorítanám, már nincs ott, csak én vagyok, és megint nem tudom, hogy ki vagyok, hogy hol vagyok, hogy mi vagyok.

sziklásbárány

ma kezembe akadt egy régi szerencsekövem, és még mindig emlékszem rá, hogy azt a régi Szandra adta. úgy kétezerkettő-három körül. kicsi, lilás színű szerencsekő, és egy lepukkadt ásványkiállításon lehetett megvenni ötvenforintért. akkor voltam először ásványkiállításon (untam is, rohadtul), és nem volt nálam pénz megvenni, bár nem is akartam igazán. a régi Szandra akkor olyan hetedikes-nyolcadikos lehetett, és nagyon menő, mert biztosítótű volt a fülében szolid aranykarikák helyett, szakadt farmerja és cumi-medálos nyaklánca volt, kilógott a piros melltartója, folyton lufikat fújt a rágójával, parfümöt használt, rövid volt a haja és hátul két egészen pici kis copfba fogta áttetsző-rózsaszín hajgumival. vicces, de a hajszínére nem emlékeztem, a hajgumira meg igen. lényegalényeg, a régi Szandra übermenő volt. és a régi Szandra gondolt egyet és megvette nekem a követ, és azt mondta, hogy mi "köves barik" vagyunk. namármost, bár én ezt "sziklás bárány"-ként fordítottam le magamban, és nem is igazán tudtam hová kötni, de örültem az ajándékának, vagyishát inkább annak, hogy egy tökfelnőtt nem néz tökgyereknek.
ma reggel meg, a félhetesen lezuttyant mellém a régi Szandra, vagyishát az már nem a régi, az már a mostani Szandra, -cirka tíz éve most látom először- és most már nem volt  szakadt a farmerja és biztosítótű sem volt a fülében, szürkésbarna a haja és nem volt benne áttetsző-rózsaszín hajgumi. Nem tudom, hogyan ismertem fel. lehet, hogy ez ilyen sziklásbárány-dolog. de régi Szandra, az már nincsen.

paff

szeretem nézni, ahogy az emberek elcsúsznak a megolvadt hóban. ilyen egy igazi érzelmi hullámvasút: egyszerre sajnálom, és segíteni szeretnék, aztán meg gondolatban megveregetem a vállamat, hogy nem csak te vagy egyedül ilyen szerencsétlen, hogy pofáraess a biztosanjáró-elnemcsúszó publikum előtt.

sötétbuszok

a sötét buszok azért jók, mert senki nem látja, hogy éppen bőgsz, vagy vigyorogsz, akár egy idióta. a sötét buszokon senki nem lát semmit. a sötét buszból mindent látni kifelé. a sötét busz ablakához nyomtam a képem, hogy egészen bepárásodjon. a sötét buszból bámultam a vonatot, és bántam, hogy nem futottam utána.

eufória

tavasz illat volt és nyár-íz a számban; szétolvadtam, mintha viaszból lennék, és élveztem a szétolvadást szépen lassan és boldogan elhamvadtam, én voltam a faág, én voltam a levegőben szálló kis porszem, én voltam a szétfagyott verébtetem, én  voltam az árnyék a felfordított csatornafedők alatt, én voltam a csicsergés, én voltam a gomolyfelhő, az eső, ami később eleredt és elmosta lassan a hamvaimat mindenfelé, én voltam a hidegsége, én voltam a lágy-borzongató-hideg szele, én voltam az olvadás, a lecsöppenő és fejbúbra eső kellemetlen esőcsepp, én voltam a sáros járda ami összepiszkolta mindenki cipőjét, én voltam a csend; halkan eleredtem és beszívott a föld nagy lármával, miközben csend vagyok, néma; univerzum voltam egy percre vagy egy örökkévalóságra, minden és semmi egyszerre, felidézhetetlenül, egészen elmondhatatlanul minden voltam, majd halk kiáltás rázott ki az eufóriámból: egy lebaszás, hogy egy órája kint ülök a nyári kerti székben a szakadó esőben.

beszámolók

ők rózsaszínt hánytak az urániaudvar mellé a pálinkától, és közben zavart szemekkel nézték, hogy milyen szép színe van; ki kéne keverni a színt, vászonra festeni és műterembe állítani, hogy ez a szabadság - hányni az uránia mellett úgy, hogy senki nem segít, senki nem fogja a hajad, és te is leszarsz mindenkit, segítesz magadon, mert akkor az isten is megsegít. Rózsaszín szabadságot, vérrel meg szerrel felöntött fiatalságot, időszakos boldogságot, szerelmeket és megbántásokat, gondosan szétalázott rendszabályokat, négyéveket és múlásérzeteket hánytak a hóba, és én tökéletesen megértettem a nem is létező miértjeiket.