tyúkszaros kis életünk nem múló, és szinte minden helyzetére maradéktalanul ráhúzható dinamikája

várni, aztán várni, hogy elmenjen

ez a mindig

és most, ebben a madárcsicsergős májusi hajnalban még mindig az a darab fasz vagyok, aki állt az ülések között, majdnem kimondta, egyszerűen és őszintén, mint ahogy az ember egy hogyvagyra felel köszjólt, de aztán az utolsó pillanatban inkább becsukta a száját és csak intett egyet.

27

az igazság az,
hogy utólag minden boldog pillanat elszálló puha hazugság
csak az az egy érzés tiszta
amikor elsétál
és már nem futsz utána
csak állsz és nézed, hogyan távolodik
és ahogy távolodik, szétszóródik
mint egy csillagrobbanás
beleköltözik fontos és nemfontos dolgokba
könyököl fogalmakba, terpeszkedik eszmékbe
buszváróba és a rattanszékbe,
ahol izgatottan vártam rá

szombathely állomás - szombathely állomás.

_

szeretem, ahogy azt hiszed, rólad szól