ízlések

a filmes listádat nézem, látod eljött ez az idő is. 

meghallgattam a dalokat is, amik "nekem nagyon tetszenének".

tetszettek, az a rossz. 

mikor még voltál, nem tetszettek volna, hogy tovább próbálkozz. 

vagy hogy azt mondhassam, más az ízlésem. 

szerettem, hogy gyűjtöd, mi lehetek.

szerettem látni ezen keresztül, hogy te ki vagy. 

azt hiszem, eredményesebb voltam, csak kevésbé szerethetőbb. 

most valaki mással filmezel, főzöl neki valami random receptet, és túl kevés nyomot hagytam ahhoz, hogy eszedbe jusson, hogy nekem biztos nem ez lenne az ízlésem. 

pls

próbálom helyre rakni magam kicsit. kompenzálok reggeltől estig. kényszeresen takarítok, és igyekszem lecserélni mindent, hátha előbb vagy utóbb magamat is sikerül.

nyúlj a hónom alá, néha csak azt kívánom, de nem hallasz, hogy is hallhatnál. 

kupacok

legalább 400 rajzomat kukáztam az elmúlt pár napban. ha valamikor a gyorsan változó körülmények ijesztenek meg, elegendő csak szortíroznom őket, és 6-8 óra elteltével már a repetitivitás rémít halálra. 

saudade

néha úgy érzem, tudod, hogy rád gondolok. néha úgy érzem, nem is tudod, hogy rám gondolsz. néha úgy érzem, csak becsapom magam, és várok egy buszt, ami már sosem fog eljönni. néha úgy érzem, tudod, hogy utálom pedig a tömegközlekedést. szétemberezett csillogó szürke buszpadló vagyok neked. mint egy kiránduláson, amikor rosszul lettél a buszon, és az óvó néni előre ültetett. szégyellted magad, de nem sokáig, hisz elaltatott a dedalon, vagy mi a gyász volt annak a gyógyszernek a neve. én annyira akartam a figyelmedet, és sosem fogom talán feldolgozni, hogy csak az a pillanat voltam, amíg rámmeredtél, hogy ne a gyorsan elsuhanó közeli dolgokat nézd - attól ugye még intenzívebb a hányinger- és elcsodálkoztál, minek kell a kis csillanás a matt szürkékbe.

és szerintem sosem fogok szeretni tömegközlekedni.

és szerintem már sosem fogsz szeretni.

y

egy ideje az ingerszegénység éltet

legalább nem te. 

szánalmas lenne bevallani, hogy úgy múlik, hogy nem múlik. számít neked, hogy nem számít?

 

az ünnepek hozzák ki belőle

azt a végtelen magányt - állítólag.

de hogy érdekelj bárkit, ha a magányod meg te sem bírjátok elviselni egymást? 

micsoda relációk

a deformált arcom néz vissza rám a régi csontozókésről,

harmadik generáció használja, ha minden igaz, 

és mennyi vért, húst meg inat látott már és mennyi vért, húst meg inat lát még utánam,

egykedvű nyugalomban tükröz vissza egy nyomott arcot, ami vagyok ebben a percben, 

bogáréletnyi semmi a soknemzedéknyi rideg örökkévalóságában. 

mitől félsz a legjobban?

agresszív nőktől virágmintás nyáriruhában