ocd light

végigsimítani a kerítésen a suliudvarnál,
reggelente meg számolni a macskákat

-minél többet látok, annál jobb lesz a nap - 

kerseni az ismerős mintázatokat;

a morcos lányt, a pudingos autót, a foltos astrát, 

a napon sütkérező hajléktalanbandát, a pálma előtt várakozó bajszos munkásembert, 

a fúrógépet, a jézusos graffitit, a mopszot a zebránál,

a sárga kabátos nénit, az eltaposott mekis szívószálat, ami másfél éve a lépcső előtt van, 

a rendőrlányt a szőke copffal, a mindigkeserű pékséges nénit, 

a kőbányais dobozokat a part mellett,

a piros ford oriont, ami ugyanolyan, mint nekünk régen,

rendszámok alapján neveket adni, 

és meghallgatni szinte minden nap ugyanazt a dalt

hogy lehet ebben ekkora megnyugvás