könyv

elgondolkodtató, hogy mennyivel szimpatikusabb az a könyv, amit leöntöttek, leittak, leettek, lehánytak, vagy legalábbis koszos és sérült,
és nem kell olyan fenntartásokkal fognom, hogy hogyha neadjisten beletüsszentek vagy leiszom kávéval, a könyvtárosnő keresztben feldugja a seggembe, hiszen nem én kezdtem.
de talán nem is ennyi a lényeg; ennyivel nem magyarázható, ha egyszer az almán is kell lennie forradásnak meg a szerelmek arcán is bőrhibáknak.
a félrekalibrálás - na, az az egy állandó.

esték

megnyugtató szavakkal kell traktálni, mert a gyerekek fantáziája ugye túl élénk
-most én volnék a felnőtt, aki üres szavakkal akarja elütni a borzalmakat-
meg kell nyugtatni, nincs mitől félni, mert csak a fejedben létezik

pedig pontosan tudom, milyen, amikor az ablakból figyel, sarokban bújik
bekúszik melléd, rádtelepszik és az arcod nyalja
huszonkét év sem feledteti őket, és hiába hazudnám, hogy eltűnnek
máig érzem, amikor az ablakból figyel, sarokban bújik
bekúszik mellém, rámtelepszik és az arcom nyalja.

aztán inkább csendben maradtam,
lehet, hogy nyugodtabb, hogy nem csak ő retteg egyedül.