allegretto

utálom, ha a semmiből egyszercsak nyakonvág az inger.

..

-halló
piszkos a kagyló, biztosan kevés érzékeny szót hallhatott
valaki biztosan van odabent, valaki lát, vagy legalább hall
 a kis lyukakban van valami valaki
olvadó
egészen apró, valami ismeretlen, aki majd beleeszik a kajámba és átugorja a kitett lábamat
továbbgondol
lehajol a labdáért és vár
szar a játék és sosem bírtam a csapatmunkát
vagy sosem szerettek a csapatok
-halló már!
megesik, hogy a pittyegések nem is olyan lelombozóak, kattogó bombák, kibiztosított gránátok, robbanjon minden meg én is
csak tudom, hogy soha nem lesz semmi bajom
fröccsen a vér
egy másik fülkében vagyok, szavazok épp, mint a nagyok, csak nem tudom, miért
-süket ez a geci telefon. hallasz?
-ez itt a gyóntatószék
-most épp annyira vagy senki, mint én

úgysenkimásmintén

kör alakú ablakok a pincéken
hajnali városszagú harmatcseppek
éppen gyilkolnak valakit bent
kint meg nyílnak a falevelek
a barázdákban elnyűttek a tortaszeletek
-mert ünnepelnek.
fekete selymek, hideg abroszok
és tapintásra váró vállak
átkarolt öltözők, törődött ingek
felöklendezik az éjszakákat
amiket sosem akartak látni
-tudtán kívül mindent láttat
minden undort meg minden vágyat-
amiben nem velem, hanem mással
..mer' az érzés az nem foszforeszkál
nyugodtan húzódik csak

minden harmadik gondolatom voltál
most minden másfeledik vagy

indigó

sosem zavart semmi
úgyis csak gondolni lehet a naprendszereket
már beléd vannak kódolva
és engem félrekalibráltál
vagy csak rossz a dosszié, úgy tűnik
kisiklik, aztán elüt egy óvodáscsoportot
-az vagyok én.

memories

szerettem azt is, amikor ömlött a vér a fejemből
de mára elfogyott az összes sebhintőporod

..mert majd úgyis túléled

24.

a lányok felköhögnek egy szerpentint
és belebújhatsz kifordított csavarnak
kicsit hideg van, de gyöngyös a homlokom
ha sokáig itt vagyok, még elszaladhatsz
úgy is tudod, hogy nem futok
ha áprilisi gonosz tréfákká válunk
majd megtanulunk érzéketlenek lenni
addig újabb és újabb napernyőket gyártunk
és bele új meg új nirvánát inhalálunk
két szál marlboro, két szál semmi
vonatok, sínszag meg kávétejszín
harmadsorú lüktetések a fejemben részegen
köhögő lányok, szétcsúszott próbaterem
és valami hallucinált igézés

az örökre az túl kevés szó.
mert ha lehet, az epifenomén lángod maradnék