-

meg hogy a lenyelt szavaknak -nemlétezésük ellenére, vagy épp amiatt- mennyivel nagyobb súlyuk van, mint a kimondottaknak.

bumm

nem lehet szavakban
(mint a halk világháborúk)

1817

a mandarinhámozásról
a mandarinról
és a hámozásról
hámozott mandarinról
nyomódó héj
fröccsen a szemembe
káromkodok egy halkat
dörzsölöm a szemembe
utálom hámozni
de talán mégis
hámozva adnám

.

zokniban szerelmeskedni -
..végülis az is csak kúrás

sfbdhstzjdt

megint hajnali félhárom, és talán nem is sejted,
hogy az üzeneteidet olvasom vissza száznyolcvanadszorra.
ó, hogy basznád meg.

16

nem fér bele szótagokba a szívem,
ilyen ez; a szívem, szívem, micsoda gusztustalanul túlromantikázott szó
szeretném kiköpni, ne süllyedj lejjebb, drága szívem, szívem
szeretnélek elkapni, amikor kifordulsz a bokámból
fociznék veled, drága szívem, a kínais cipőm hozzád érne
véreznél, szívem, legalább éreznéd, szívem, micsoda ívben megy az a repülés
fentről le, porból koszba, puha fűről a betonra
repülsz, szívem, nincs menekvés

 

interakciók

- ha lenne megfelelő eszközöm hozzá, most megölnélek.
- kifogás.

15

olyan puha vagyok, olvadok a kézfejeden
puha beton, rózsaszínben
 lebegnek bennem amolyan giccses, sosem mondott szavak
 
 belédrúgnék, hogy utána megsirassalak

ők

ők már csak ilyenek, mind bennem laknak
idegenként
ideálként

mind benne vagytok  a kilöttyent kávémban
vagy a lenőtt hajamban - útban van- eltűzöm
a napi rutinokban, idáig jutottatok
bevásárlókocsikba, füzetbe, hátizsákba
viszlek magammal
vécéből műterembe
néha könnyebb vagy, néha nehezebb
én-te-ő
én-ő-te

-

már annyiszor megígértem, hogy sohatöbbet

kapaszkodj belém, majd együtt ugrunk.
ugrunk vagy ejtenek

eltaláltalak, süllyedtél
eltaláltalak, süllyedek