talán elsőre furcsa

de minden szeretleknél többet jelent, hogy kedvellek.

hozok egy vázát

azt a pontot kerestem, amin még nem múlt el az izgalom
-persze nem volt, vagy kihullt már a rostán-
a csúcspontok is jönnek meg mennek,
vagy ha sokáig melengetem áthanyatlanak kötelességekbe
megindul a bomlás és erjedés
belebújok a langymeleg hullaszagba,
és már felmérni sem tudom, az kívülről ragad-e rám, vagy pont én árasztom.

mohójojó

végül ez is függőség lett,
már rég nem téged szeretnélek, csak azt akarom, hogy itt legyél,
fos szitkomokból és rajzfilmekből idézz, és befújj a gejl parfümöddel.
te tudod, hogy mindenki untat,
te tudod, hogy untatsz és untatlak.
csak belepasszolsz ebbe a szürkeségbe, csak kísérsz a párhuzamon,
és amikor azt mondtam, egész jófej vagy, az egy köszönöm,
egy nyálas köszönöm volt, semmi több.

---