azt hiszem

ideje volna tudatosítanom magamban, hogy amikor azt hiszem, kifejezéstelen arcot vágok, az valójában sokkal inkább hasonlít egy duzzogó óvodásra, vagy épp egy bizonytalan tömeggyilkosra.

megnyugtatna,

ha kiderül, hogy engem is lefojtottál
és felszínre kell hozni,
azért vagyok a pereme a történetnek.

csempe

ott feküdt a fürdőben tehetetlen
belerúgni kellene
élvezni, hogy törik a csont és zúzódik a bőr
hogy legalább fájjon a másnap
és utána is legyen bélyeg
elrettentő jel

de nem segít
tudom, hogy nem segít

fogtam és húztam
ordítottam és fenyegettem
és rajta nem fogott a szégyen, csak rajtam
még most is szúr valahol
leválasztani kellene magamból
a fekvő embert, a szánalmas alakot
aki benne vagyok