éjjelek

a szemem alatt reped a plafon
húzódik lefelé a lepedő
és elnyel mindent, mindenkit aztán engem
és érdemes belegondolni, milyen békés az egyedül alvás
nem jó
nem is rossz
csak békés

bölcsességek tárháza

aztán meg azt mondta annó (jól körbe is röhögtem, és csúnyán lecoelhóztam), hogy akkor hiányzik valaki kurvára, amikor már nem mered elmondani sem neki, mert csak még nagyobb űrt csinálsz vele.

utolsóítéletek

mindig, mikor kiikszelek egy rubrikát a neveddel,
kicsit meghalsz
én meg kicsit isten vagyok, aki könyörtelenül likvidál
aztán másnap újrakezdi