reggelente már beüti a sofőr a jegy árát, mielőtt jóreggeltet mondanék. minden nap ugyanolyan. felkelni a negyedik csörgésre, kávézni, szarni és fogat mosni, átkozódni, hogy megint nem csináltál reggelit, állni a pékségben két szottyadt pogácsáért, túlórázni, aztán túlságosan elmerülni a munkában, lekésni három buszt, hogy a negyediket is csak lihegve érd el, hazaesni, vacsorázni, megfürödni, és azon gondolkodni, hogy ma épp mi férhetett volna még bele.
semmi, igazából.