2016. december 28., szerda

és


és ülök az ágy szélén, és szól a rádió
és engem szúrkál
és boldog vagy és boldog vagy és boldog vagy

2016. december 22., csütörtök

n+1

biztosan az is a felnövéssel jár, hogy már nem fojtogatnék senkit girlandokkal meg égősorokkal. most már csak a sosemvolt közös karácsonyaink pokróc alatt kakaózó figuráit ölöm meg minden egyes évben.

2016. december 19., hétfő

visszafelé

már csak alapozott felület vagyok, a táblára tapasztva:
kivetítheted rám az összes mindent,
ami hiányzik belőled
vagy belőlem,
valós attól sem lesz sosem,
ahogy nem is volt valós semmi,
mert cenzúrázott álomba fordul
minden egyes újabb hétfővel
minden találka a tízesen.

és szépülsz
és szépülök





2016. december 2., péntek

2016. december 1., csütörtök

-

"Majd eljön értem a halott,
ki szült, ki dajkált énekelve.
És elmulik szivem szerelme.
A hűség is eloldalog.
A csöndbe térnek a dalok,
kitágul, mint az űr, az elme.
Kitetszik, hogy üres dolog
s mint világ visszája, bolyog
bennem a lélek, a lét türelme.
Széthull a testem, mint a kelme,
mit összerágtak a molyok.
S majd összeszedi a halott,
ki élt, ki dajkált énekelve."