saudade

néha úgy érzem, tudod, hogy rád gondolok. néha úgy érzem, nem is tudod, hogy rám gondolsz. néha úgy érzem, csak becsapom magam, és várok egy buszt, ami már sosem fog eljönni. néha úgy érzem, tudod, hogy utálom pedig a tömegközlekedést. szétemberezett csillogó szürke buszpadló vagyok neked. mint egy kiránduláson, amikor rosszul lettél a buszon, és az óvó néni előre ültetett. szégyellted magad, de nem sokáig, hisz elaltatott a dedalon, vagy mi a gyász volt annak a gyógyszernek a neve. én annyira akartam a figyelmedet, és sosem fogom talán feldolgozni, hogy csak az a pillanat voltam, amíg rámmeredtél, hogy ne a gyorsan elsuhanó közeli dolgokat nézd - attól ugye még intenzívebb a hányinger- és elcsodálkoztál, minek kell a kis csillanás a matt szürkékbe.

és szerintem sosem fogok szeretni tömegközlekedni.

és szerintem már sosem fogsz szeretni.