miaf

csak úgy kihúz alólam egy lépcsőfokot, és bájosan kinevet, ahogy elképedve pofára esek

aludjmár, aludjmár

aludjmár, aludjmár
pont úgy nem alszom, mint azokban az időkben, amikor tudtam, hogy másnap találka lesz
a pályaudvaron vagy a tízesnél, vagy a korlátnál,
-mindig mindenkinél más a hely
és más az idő is
csak én állok mindig ugyanúgy, és csak én nem tudok aludni előtte.
az a kölyök vagyok most is igazából, aki
elitta a vonatjegye meg a tankönyvei árát a restiben
pedig már épp elhinné, hogy ugyanúgy kinőtt belőle,
mint a sosincsvégékből
meg abból, hogy önbeteljesítő jóslatként éjjelente azt mantrázza, hogy
aludjmár, aludjmár

-

nem tudlak elengedni,
mert boldog vagy

boldog vagy

boldog vagy