elgondolkodtató, hogy mennyivel szimpatikusabb az a könyv, amit leöntöttek, leittak, leettek, lehánytak, vagy legalábbis koszos és sérült,
és nem kell olyan fenntartásokkal fognom, hogy hogyha neadjisten beletüsszentek vagy leiszom kávéval, a könyvtárosnő keresztben feldugja a seggembe, hiszen nem én kezdtem.
de talán nem is ennyi a lényeg; ennyivel nem magyarázható, ha egyszer az almán is kell lennie forradásnak meg a szerelmek arcán is bőrhibáknak.
a félrekalibrálás - na, az az egy állandó.
