beszámolók

ők rózsaszínt hánytak az urániaudvar mellé a pálinkától, és közben zavart szemekkel nézték, hogy milyen szép színe van; ki kéne keverni a színt, vászonra festeni és műterembe állítani, hogy ez a szabadság - hányni az uránia mellett úgy, hogy senki nem segít, senki nem fogja a hajad, és te is leszarsz mindenkit, segítesz magadon, mert akkor az isten is megsegít. Rózsaszín szabadságot, vérrel meg szerrel felöntött fiatalságot, időszakos boldogságot, szerelmeket és megbántásokat, gondosan szétalázott rendszabályokat, négyéveket és múlásérzeteket hánytak a hóba, és én tökéletesen megértettem a nem is létező miértjeiket.