-

ha közös nevezőt kellene találni, akkor
csak a kezdet, ami izgalmas, és csak a vége utáni rágondolásban igazán gyönyörű.
amikor már semmi pátosz nem maradt, akkor tudnám kimondani:
szerettelek
-késő bánat- azt mondják, 
mert szerelmet akkor illik vallani, amikor még kúrogatsz vele

csak elmaradt a tetőpont
nincs megváltás,
nincs földindulás,
végtelen semmik vagyunk, amik egymáshoz sodródtak
és csak a semmi a végtelen, pedig minket ígértek annak.

és mennyit kellett hazudni csillagoknak elemlámpát
meg pocsolyát óceánnak. mégcsak nem is neked, hanem magamnak
mert elmaradt a katarzis, elégedetlenül állok fel a bársonyszékből
a szavaim pedig annyira elinflálódtak, hogy már nem hinnéd el
ha ki is tudnám mondani