minden szenvtelen nyugalomban. lassú, meleg szél visz száraz faleveleket, elsétál egy macska, és a kialvatlan szemnek a beton kavicsai pulzálnak.
azt játszom, hogy hogyha hosszan lecsukom a szemem, felébredek és majd meg fogok borzongani, hogy hogyan képes az agyam így becsapni
de persze a megváltás félúton elakad,
és arra senki nem készíthet fel, hogy ne közhelyeket kelljen hallania tőled
-lehet hogy utoljára -
az ágy mellől
---
most kell erősnek lenni, azt mondják,
most kell kitartani,
de ők nem érzik a mellkasi nyomást,
a torok fojtását, az éjszakai paralíziseket, az örökösnek tűnő zsibbadt fáradtságot,
miközben minden széteső szilankot össze kell tartani
