mint valami periódus, ami folyton ledob az életről, és belefolysz a napjaimba újra és újra, néhol kisebb, néhol nagyobb időközönként.
olyankor, mikor elindul, szinte hiányzol, aztán dühös vagyok rád, hogy aztán megbékéljek újra, és édes nosztalgiává silányítsalak.
de mégis kit akarok áltatni.
